Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Országok és borvidékeik

2010.09.23
Argentína

Kép

 

Argentínában a XVI. században, a conquistadorok jóvoltából született meg a borkultúra. A termés a kezdetekben a jezsuiták vallási és gyógyászati igényeit elégítette ki. Az ágazat mai formájában a XIX. században alakult ki az európai bevándorlási hullám nyomán, amellyel a Cabernet, Pinot noir, Malbec, Syrah, Barbera és Sangiovese kékszőlőfajták, illetve a fehérbort adó Chenin, Riesling és Torrontés bekerült az országba. Az első független pincészeteket német, olasz, spanyol és francia emigránsok hozták létre.

Borvidékek

Északról dél felé haladva Argentína öt nagy borvidéke a következő:
1.) Salta/Cafayate Rio Sali partjain fekvő városoktól kapta a nevét.
Tipikus borai:  a Cafayate vagy a nagy hírű Etchart Bodega.
2.) La Rioja/Chilecito elsősorban a Bodega La Rioja borairól híres.
3.) Mendoza minden bizonnyal a leghíresebb argentin borvidék, a Rio Mendoza és a Rio Tunuyan partjain. Számos nagy presztízsű bor kerül ki innen, így az Etchart, Nieto y Senetiner, Trapiche, Norton és Flichman. A Lujan de Cuyo eredetvédett név alatt kimagasló Malbec borok születnek.
4.) San Rafael a Rio Diamante és a Rio Atuel között. Az itt termelt borok közül mindössze a Bodega Goyenechea termékei ismertek
5.) Rio Negro a legdélibb argentin borvidék a Rio Negro partjai mentén. Az itteni borok alig ismertek az ország határain túl.

 

Ausztrália

Kép

 

Egy olyan fiatal ország lévén, mint Ausztrália sokan gondolnák, hogy a borászata is gyerekcipőben jár. De egyetlen ország sem fektet annyi energiát a borászatba, amivel felvehetné a versenyt Ausztráliával. Ausztrália jelenleg 150 000 hektár szőlőterülettel rendelkezik, amelynek a 20%-a még olyan fiatal, hogy nem fordulhat termőre. 1996 és 2000 között Ausztrália borexportja megduplázódott, amit a Brand Australia következetességének köszönhetnek.

Eredetvédelem

Geographic Indication, GI
Ausztráliában a borkereskedők és lelkes borfogyasz­tókban is megjelent annak az igénye, hogy bizonyos földrajzi megjelölésekkel illessék kiemelkedő borrégióikat. Így született meg Ausztrália sajátos kifejezése: a regionalitás, mellyel régióik határait védik. A (Geographic Indication, GI) jelöléssel pedig az eredetvédelmi helyeket jelölik.

Borvidékek

Ausztrália borvidékei közül a déli parton fekvő régióik éghajlata mediterrán jellegű, ami igencsak kedvez a szőlőtermesztésnek.

GI jelölést főképpen a Délkelet-Ausztráliában használják, annak érdekében, hogy elkülönítsék a boraikat a Nyugat-Ausztráliából származó borházasítások eredményétől

Szőlőfajták

Ausztráliában található szőlőállományt nagyban befolyásolja a telepesek divathóbortja. A Chardonnay fajta például ismeretlen volt 1970 előtt. Amikor megnőtt az igény a vörösborokra, sok Shiraz és Cabernet Sauvignon tőkét ültettek. Korábban a Semillon, a Rizling és a Verdelho voltak a kedvenc fajták Ausztráliában. Legyakrabban telepített fajtája, a Shiraz.

 

Chile

Kép

 

Chile szőlőtermesztési környezetének kivételes adottságai és a 19. század kedvező fajtaimportja az oka annak, hogy Chile ma ilyen értékes forrásokkal rendelkezik a világ legnépszerűbb fajtáiból készített, megfizethető árú, gyümölcsös, kellően érett, főként vörösborok terén.

Az országnak az a középső szelete, ahol a bortermelés folyik, nem túlzottan meleg. Az 1400 kilométeren át húzódó szőlőket egyrészt az Andokból éjszaka lehúzódó hűvös levegő, másrészt a Humboldt-áramlás hűti. Chile napi hőmérséklet-ingadozása szokatlanul nagy, és ez hozzájárul a borok tiszta, gyümölcsös aromájához.

Bortermelő vidékek:

A gyorsan fejlődő Casablanca-völgy és déli Bío-Bío körzet, a kettő között fekvő Central-völgy, a Maipo, mely a legkisebb és egyben legkoncentráltabb a borászatok számát tekintve, az Atacama és Coquimbo,a legdélibb körzete: a Maule, az  Aconcagua-völgy, a Rapel, a Curico szőlőültetvények,

Fő szőlőfajták:

Cabernet sauvignon, Chardonnay, Merlot, Carmenére. Chile-t a bordeaux-i fajták gazdag tárházának tekintik.

 

Dél-Afrika

Kép

 

Dél-Afrika páratlan szépségű a Világ bortermelő országai között. Ausztráliánál is több szőlőterülettel rendelkezik, azonban a termésnek csak egy részét értékesítik borként, a maradékból szőlő sűrítményt állítanak elő. (Dél-Afrika a világ legnagyobb sűrítmény-előállítója).

A dél-afrikai bortörvény az alábbi kategóriát alkalmazza:

Wines of Origin (védett eredetű borok) mely rendszer megfelel az EU rendelkezéseinek. Meghatá­rozza földrajzi fontosságuk csökkenő sorrendjében a térséget, a borvidékeket és a körzeteket

Dél-Afrika történelmileg leghíresebb desszertbora a legendás Constantia, amit a 18. század végén a világ egyik legnagyobb boraként tartottak számon. Az eredeti ültetvényt a Cape második holland kormányzója, Simon van der Stel telepítette. A mai minőségi bortermelés központja, Stellenbosch is róla kapta nevét.

Fő szőlőfajták:

Chenin blanc, a cherrykészítésre használt Palomino, a kék Cinsault, és a Sultana.
Dél-Afrikában hagyományosan Steennek nevezett Chenin a leggyakrabban telepített fajta. 1920-ban hozták létre a Cinsault (akkori nevén Hermitage) és a Pinot noir keresztezéséből származó Pinotage-t, ami jelenleg is Dél- Afrika saját vörösborfajtája…

A dél-afrikai borvidékek:

  • Durbanville,
  • Swartlandban,
  • Piketberg
  • Olifant River-völgy
  • Orange River
  • Little Karoo
  • Worcester
  • Robertson
  • Overberg
  • Stellenbosch

 

Franciaország

Kép

 

Franciaországban összesen 4 kategóriát különbözetünk meg:
- AOC (Ellenőrzött eredetmegnevezésű) borok
- AO VDQS (Eredeti megnevezésű, Minőségi Borok)
- Vins de Pays ( Tájborok)
- Vins de Table (Asztali borok)

Kiegészítő megjelölések:

  • Cru Classe (Kiemelkedő Termék)
  • Grand Cru Classe (Igen kiemelkedő Termék)
  • Premier Cru (Elsőrendű Termék)

Vins de Table (Asztali borok)

Azok a borok tartoznak ide, amelyek termelőhelytől függetlenül egy vagy több különböző borvidék házasított borai. Többnyire mindennapi fogyasztásra szánt, egyszerű borokat jelent.

Vins de Pays (Tájborok)

A tájborok az asztali borok legjobbjai kerülnek ki, termelőhelyük földrajzi megjelölésével.
Az asztali borok elitjei. Termelőhelyeik Franciaország jól meghatározott pontjai, semmivel sem házasíthatók. Az adott termelőhelyen javasolt szőlőfajtából származnak és termőhelye utal az adott megyére, megyén belül meghatározott termelési körzetre, vagy a több megyét magába foglaló borvidékre. A tájborok tehát egyedi borok, amelyek garantálják a fogyasztó számára a minőséget és származást a címkén feltüntetett termelőhelyről.

AO VDQS (Eredetmegnevezésű, Minőségi Borok)
Appellation d’Origine-Vin Delimité de Qualité Supérieure

Az Eredetmegnevezésű Minőségi Borok kevésbé értékes termelőhelyről származnak, mint az
Ellenőrzött eredetmegnevezésű borok. Ezek a borok is szigorú ellenőrzésnek vannak kitéve a termelőhely, a fajtaösszetétel, a minimális alkoholtartalom tekintetében. Továbbá mielőtt kereskedelmi forgalomba kerülnek, ezek a borok is szigorú szakmai minőségi bírálaton esnek át, hogy elnyerjék a minőségüket igazoló, a címkén feltüntetendő garanciajegyet. Ez a garanciajegy csak a Franciaországban forgalmazott termékekre nézve kötelező, a kategória abszolút megbízható minőséget képvisel. Az ide tartozó borok nem feltétlenül gyengébb minőségűek AOC társaiknál, sőt a kategóriába való bejutás feltételei gyakran szigorúbbak, mint a legtöbb eredetvédett bor esetén.

AOC (Ellenőrzött eredetmegnevezésű) borok
Appellation d’Origine Controlée

Az Ellenőrzött eredetmegnevezésű borok egy adott, gyakran történelmi borvidék termékei. Az AOC osztályba sorolt borok egyértelműen megjelölt területről származnak. A talaj, a klíma, a fajtaösszetétel és a különböző korlátozások garantálják egyrészt az eredetiséget, valódiságot, másrészt a minőséget. Franciaországban az Ellenőrzött eredetmegnevezésű borok a legmagasabb minőségi kategóriát képviselik.

 

Görögország

Kép

 

A görög borok két piaci körzetbe tartoznak: vannak bormárkák, és vannak a termőhely neve alatt futó borok. Görögország éghajlata ideális szőlőművelésre, főleg a tengerhez közelebb eső részeken. A számtalan mikroklíma, a mészköves-sziklás talaj helyi variációi, valamint a különféle szőlőfajták révén a borok karaktere igen változatos.
A jelenleg mintegy 300 termesztett szőlő között szerepelnek francia eredetűek is, mint a sauvignon blanc, chardonnay, cabernet sauvignon, pinot noir és a merlot, azonban legtöbbjük őshonos, nemegyszer igen ősi fajta.

Legismertebb szőlőfajták:

  • asszirtiko (Szantorini, Szithoníá, Áthosz),
  • vilana (Iráklion, Kréta),
  • robola (Kefalinía),
  • szavatiano (Attika, Boióta, Euboia),
  • agiorgitiko (Nemea),
  • kszinomavro (Náusza, Aminteón, Guménisza, Rapszani),
  • mavrodafné (Achaia, Kefalinía),
  • mandelaria (Párosz, Számosz)
  • róditisz (Achaia, Ankialosz, Macedónia, Trákia).

Görögország borvidékei a következők:

  • Trákia,
  • Macedónia,
  • Epírosz,
  • Tesszália,
  • Közép-Görögország,
  • Jón-szigetek (Eptanészosz),
  • Égei-tengeri szigetek,
  • Peloponnészosz,
  • Kikládok,
  • Dodekániszi,
  • Kréta,
  • santali.

Több mint 100 évvel ez előtt, 1890-ben a Tsantali család bor, ouzo és tsipouro készítésbe kezdett Kelet-Trákiában. Evangelos Tsantali a minőség iránti erős elkötelezettséggel megalapította a céget.

A hagyomány gondozása a birtokot a legértékesebb szőlők és a legpompásabb borkészítés helyévé tették.

1945-ben Evangelos Tsantali kiépítette szeszfőzdéjét Tesszalonikiben és 1970-ben borászatot alapított  Nausában. Két évvel később – egy athos-hegyi kolostor látogatása után –1972-ben úgy döntött, hogy visszahozza, és újjáalapítja a kolostori borkészítés hagyományait.

1991-ben Tsantali átvette a Rapsani borászatot is, (a misztikus Olympos-hegyen).  Ezzel új oldal nyílt a görög borászat történelmében.

1996 óta a  harmadik generáció irányítja a Tsantali család birtokait, folytatva a tradicionális borok készítését.

 

Kalifornia

Kép

 

Amerika legismertebb bortermelő államán belül hat borvidéket különböztetünk meg. Északról dél felé haladva ezek a következők:

a North Coast, azaz Csendes-óceán partvidéke San Franciscotól északra, Humboldt (a Sacramento folyó partjain), Sierra Foothills (a Sierrák alja a Sacramentotól keletre), Central Coast (partvidék középső szakasza San Francisco és Los Angeles között), Central Valley (óriási borvidék a San Joaquin folyó völgyében), végül a South Coast a déli partvidék Los Angelestől San Diegóig).

Történelem

A XVIII. Században először egy spanyol ferences tett kisérletet a szőlőtermesztésre. 1830-ban Jean Louis Vignes, bordeaux-i úr nagy lehetőséget látott a vidékben rejlő lehetőségekben, és számos európai szőlőfajtát hozott Kaliforniába. A XIX. Századba ezen a vidéken az aranyláz határozta meg a piacot, ezért akkoriban a szőlő termesztésre és borkészítésre a gyenge minőség volt jellemző. Az 1919-től 1930-ig tartó prohibíció (tilos volt kereskedelmi mennyisében bármilyen alkoholtartalmú italt előállítani) óriási csapást mért a kaliforniai borágazatra. A 70-es évekig úgy tűnt, hogy a termelők nem fogják túlélni a válságot. Ám a termelők saját kezükbe vették sorsuk irányítását, és sokan Európába utaztak, hogy a borászszakma nagyjaitól tanulják meg a borkészítés művészetét. Ettől kezdve beszélhetünk Kaliforniában minőségi borkészítésről, ami azóta is látványos eredményeket hozott Kaliforniának.

Borvidékek

Kalifornia hatalmas területén a következő garantált termőhelyek a leg­ismertebbek: Mendocino County, Lake County, Sonoma County, (ide tartozik két híres körzet, a Russian River Valley és Sanoma Valley), Napa Valley, Carneros, Central Vally, Sierra Foothills, Livermore Valley, Santa Cruz Mountains, Monterey County, San Joaquin Valley, San Luis Obispo Valley és Santa Barbara County.

A legnépszerűbb szőlőfajták:

Chardonnay, Colombard, Chenin blanc, Fumé blanc (Sauvignon blanc), Rizling, Gewürztraminer, Pinot blanc és Viognier, illetve a vörösbort adó fajták közül a Cabernet sauvignon, Pinot noir, Merlot, Barbera, Sangiovese, Syrah és Grenache. Egyre jelentősebb szerepet kap Kalifornia kékszőlője, a Zinfandel.

 

Magyarország

Kép

 

Hazánkban már a III. évszázadban ismeretes volt a szőlőtermesztés a kelták révén, de maradandó emlékeket a Római Birodalom hagyott a bor termelése kapcsán az akkori Pannóniában. A magyar bor történetében, történelmében azóta rengeteg változás ment végbe.

A magyar borkereskedelem elsősorban nyugat felé már a középkorra visszavezethető. Boraink népszerűségét  a nyugati országokban leginkább az bizonyíthatja, hogy a Rákóczi-szabadságharc  (1703-1711) kiadásait jórészt borexportunkból fedezték. XVI. Lajos francia király II. Rákóczi Ferencnek köszönhetően találkozott a híres magyar tokaji borral, és egy közös étkezésük alkalmával hangzott el azóta szállóigévé vált mondata a tokaji aszúról:

“Vinum regum, rex vinorum.”-” A borok királya a királyok bora.”

Magyarországon 22 borvidék található, és ezeket 6 nagyobb tájegységre oszthatjuk, úgy mint: az Észak-Dunántúli, Balatoni, Dél-Dunántúli, Alföldi, Észak-Magyarországi és a Tokaji.

Szekszárd

A Dél-dunántúli borvidék egyik borrégiója Szekszárd. A terület mikroklímája kiválóan alkalmas a vörösborszőlő-fajták termesztésére. A szekszárdi-borvidéken a kékszőlő-fajták aránya 70%, a legnagyobb területen a kékfrankos, a merlot, a kadarka és a kékoportó terjedt el. Fontosabb fehérszőlő-fajtái: olaszrizling, chardonnay, rizlingszilváni, zöld veltelini. A borvidékre a lágy vagy harmonikus, fajtajelleges fehérborok, továbbá a sötét színű, testes, bársonyos, fűszeres zamatú minőségi és különleges minőségű vörösborok jellemzők. Eger mellett Szekszárd használhatja a “Bikavér” nevet.

Etyek-Buda

Az Észak-Dunántúli borvidéken elterülő egykori Buda környéki borvidék valaha Szentendrétől Tétényig, a Duna partvonalában elterülő hegy- és dombvidék szőlőit foglalta magába. A borvidék szőlőiben a pákozdi, sukorói, nadapi, velencei szőlőhegyeken jó minőségű fehérbort termelnek. A Törley család híres pezsgői alapanyagának fehér borát is ezen a területen, Etyek térségében termelték. A sajátos ökológiai viszonyok, a talajok magas mésztartalma és a szeles fennsíkokból adódóan rendszerint egészséges a szőlő, és a pezsgőgyártáshoz ideális, nagy savtartalmú bor-alapanyag terem ezen a borvidéken. A kedvező gazdasági helyzet miatt a szőlőtermesztés uralkodó maradt. Jelenleg a legfontosabb szőlőfajták közé a chardonnay, az olaszrizling, rajnai rizling, sauvignon blanc és a zöld veltelini tartoznak. A borvidék termésének jelentős része ma is a pezsgőgyártás alapanyagául szolgál. Etyek körzetből emellett üdítő savtartalmú, illatos, reduktív bor is a piacra kerül.

Tokaj

Az Alföld és a hegyvidék határán, a vulkáni eredetű Zempléni-hegység déli lejtőin fekszik, a Bodrog hatalmas ártere fölött, mintegy 40 km hosszan. Jellemző, hogy csak fehérbort adó vidék. Tokaj édes, testes boraival olyan stílust képvisel, mely egyedülálló, s mely a borélmény legmagasabb fokát tudják nyújtani. A magas puttonyszámú borok eltarthatósága szinte korlátlan.

Legdominánsabb szőlőfajtái a furmint, a hárslevelű, illetve a sárga muskotály, melyekből a térségre jellemző, egész Európában egyedülálló aszú és szamorodni borok készülnek.

A tokaji legendárium szerint az első aszúbort Szepsi Lackó Máté református lelkész készítette az 1630-as években Lórántffy Zsuzsannának, I Rákóczi György erdélyi fejedelem feleségének. Az aszúkészítés XVIII. század végén és a XIX. század elején érte el a csúcspontját. Sokáig aranyat véltek benne felfedezni és számos értekezés lát máig is napvilágot az aszúbor jótékony és áldásos egészségügyi hatásairól.

Villány

A Dél-dunántúli borvidék másik híres régiója Villány, mely már a történelem előtti időkben lakott volt, amit bronzkori leletek is tanúsítanak. A szőlőművelés eredete feltételezhetően a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza.
A borrégióra jellemző, hagyományos szőlőfajta a kadarka, a kékoportó, illetve kékfrankos. Bár francia eredetű fajtákat is telepítettek (cabernet franc, cabernet sauvignon, merlot). Villány térségében a vörösborszőlő-fajták az uralkodóak. A vörösborokra a rubin- és gránátvörös szín, az intenzív illat, a testesség, a lágyság és a bársonyosság jellemző, mely megközelíti egyes mediterrán vörösborok tulajdonságait.

Somló

A somlói (Észak-Dunántúl) borvidék évszázadok óta szőlőtermesztéssel foglalkozó régió, ahol már a kelták, rómaiak is termeszetettek itt szőlőt. A tatár dúlást követően olasz telepesek hozták be a Furmintot. Fénykorát a XVIII. században élte. A filoxéravész előtt sokfajtájúság jellemezte, utána előtérbe került az Olaszrizling, Mézesfehér, Ezerjó. Somló jellegzetessége, hogy körben, még az északi oldalon is található ültetvény. A körzetekre jellemző az elaprózottság. A hegy vulkanikus képződmény, alapkőzete bazalt. Lábánál bazalttörmelékes löszön kialakult barna erdőtalaj, magasabban fekete nyiroktalaj. Éghajlata dunántúlias, kiegyenlített, de nagyon szeles, így mérsékelten meleg és napfényben gazdag. A térség legelterjedtebb szőlőfajtái: furmint, hárslevelű, olaszrizling, juhfark. Területe: 500 hektár.

Sopron

A borvidék Magyarország egyik legrégibb történelmi hagyományokkal büszkélkedő borvidéke, amelynek eredete egészen a keltákig vezethető vissza.
A városra jellemző, hogy más borvidékekkel ellentétben a pincéket nem a szőlőhegyekbe, hanem saját házaik alá építették, mely akkoriban nemcsak kiváltságot, de nagyobb biztonságot, védelmet jelentett a termelőknek.
A borvidék legértékesebb területe a Fertő-tó környéki hegyoldalakon, lankákon, napjainkban mintegy 1500 hektárnyi területet foglal magában.

A soproni borvidéken a kékszőlő, főleg a kékfrankos termelése kiemelkedő (Sopron a kékfrankos fővárosa), de jelentősek még a zweigelt, cabernet sauvignon, merlot, és pinot noir ültetvények is. A fehérborfajták közül pedig a zöld veltelini, a chardonnay, a tramini, a zenit, a sauvignon blanc, és a korai piros veltelini emelhető ki. A borvidék érdekessége, hogy az itteni klíma a késői szüretelésű édes borok előállításának is kedvez.

Eger

Az észak-magyarországi terület borvidéke, Budapesttől mintegy 120 km-re keletre, a Bükk hegység déli előhegyein terül el a világhírű Egri Borvidék. Hírneve főleg az Egri Bikavérnek köszönhető, melynek nemcsak minősége, de rejtélyes neve is fölkelti a borbarátok érdeklődését. A bikavér mellett kitűnő fehérborok is készülnek a 4000 hektáros egri borvidéken. Különösen az Egri Leányka és az Egri Olaszrizling a nevezetesek. Eger évezredes egyházi központ, püspöki, majd érseki székhely. Az Eger környéki szőlőtermesztés fejlesztésében a püspökségnek, az érsekségnek és a szerzetesrendeknek nagy szerepük volt.

A remek borokon kívül a híres Egri vár, a történelmi nevezetességek, gyönyörű templomok évről évre rengeteg turistát csalogatnak a városba. Nem véletlen hát, hogy Eger Magyarország második leglátogatottabb városa.

 

 

Mexikó

Kép

 

Mexikó kétségtelenül az Újvilág legrégibb bortermelő országa.

Történelem

A területre még a XVI. században hozták az első szőlővesszőket a spanyol gyarmatosítók a híres Hernando Cortez parancsnoksága alatt. A roppant hőség és az aszályok miatt azonban a várt eredmény elmaradt. A változás a XVIII. században következett be, amikor a ferences szerzetesek felújították a dűlőket. A XX. század második felében több nagyobb amerikai és európai borászati, illetve italgyártó cég észrevette a lehetőséget, és megvetette a lábát Mexikó legjobb termőhelyein. A nagyon forró és száraz éghajlati viszonyok miatt az ültetvényeket a hűvösebb fennsíkon telepítették, nem egyszer 1000-1500 m magasságban.

Fő szőlőfajták

Cetto különösen sikeres borokat készít piemontei hazájának fajtájából, a Nebbiolóból, valamint a Cabernetből és a nagyon ízletes Petite syrah-ból.

 

Olaszország

Kép

 

Olaszország igazi útvesztő, amelyben a borbarát több, mint 2000 különböző szőlőfajtával találkozhat. Ezek közül a legtöbb borfajta közel három évezrede terem a félszigeten. Szőlőfajták között léteznek olyanok, amiket még a görögök honosítottak meg, és léteznek az elsősorban Franciaországból származó ,,nemzetközi’’ fajták is.
Az országban 14 DOCG és 270 DOC eredetvédett borvidéken, valamint 115 IGT tájegységben termelnek bort. Ha végig gondoljuk, hogy a legtöbb birtokon fehér-, rozé- és vörösbort is egyaránt készítenek, valamint az egyes borvidékeken akár 20 engedélyezett szőlőfajtával is dolgozhatnak a termelők, akkor világos, hogy lehetetlen az összes létező olasz borról leírást adni.

Az olasz bortörvény az alábbi 2 kategóriát különbözteti meg:

DOC (Denominazione di Origine Controllata)
Az olasz DOC minősítés a francia AC rendszerhez hasonlóan meghatározza az eredetvédelmi területhatárokat, az engedélyezett terméshozamokat, a telepíthető szőlőfajtákat és a termelési technológiát.

DOCG (Denominazione di Origine Controllata e Garantita)

A DOC magasabb rendű formájaként jött létre a DOCG megjelölés, amely szerint a bor eredete nemcsak ellenőrzött, hanem garantált is. Ide sorolták a nyolcvanas években a kiváló minőségű borokat (pl. Barolo, Barbaresco, Vino Nobile di Montepulciano, Brunello di Montalcino és Chianti).

A teljesség igénye nélkül néhány a hétköznapokban használható megkülönböztetés:
- Indicazione Geografica Tipica (IGT): jellemző földrajzi eredetnév, a francia Vin de Pays megfelelője
- Vino da Tavola = védett eredet és minőségi besorolás nélküli asztali bor
- Riserva: különleges, hosszan érlelt szelekció
- Superiore: olyan bor, amelyet a DOC-nál szokásosnál tovább érleltek és alkoholtartalma 0,5-1%-kal nagyobb

 

Portugália

Kép

 

Portugália területi adottságai; a napsütéses órák száma és a megfelelő hőmérséklet ideális körülményeket biztosít a szőlőtermesztésnek és bortermelésnek. Európa- szerte régóta számtalan közkedvelt bornak ad otthont

A portugál bortörvény az alábbi kategóriákat különbözteti meg:

- DOC (Denominacao de Origem Controlada) Védett eredetű bor
- IPR (Indicacao de Provenioncia Regulamentada) Eredeti megevezésűm, minőségi borok
- Vinho de Mesa: általános asztali bor
- Vinho Regional: tájbor

Fő szőlőfajták:

Touriga Nacional (kiváló vörösborok és portói), Touriga Francesca és Tinto Cao (portói szintén), Jaen (egyedülállóan élénk, fiatal borok), Tinta Roriz és Argones (a spanyol Tempranillo megfelelői), Arinto (fehér)

A portugál borvidékek:

A portói borkészítés hazája Douro, ezenkívül találhatunk még portói bort a következő vidékeken: Vinho verde, Dao, Bairrada, Bucelas, Colares, Alentejo és Algarve.

A portói főbb kategóriái:
- Ruby: a legfiatalabb, legüdébb portói, mely három évig érlelődik
- Tawny: a legjobb tawnykat 20 éves érlelést követően palackozzák. Hosszú ideig fahordóban érlelt portói
- Vintage: nem házasított, kitűnő évjáratú portói

 

Spanyolország

Kép

 

Spanyolország összesen 1,2 millió hektáros szőlővidékkel rendelkezik, ezzel 300 000 hektárral megelőzve Franciaországot és Olaszországot is. Az északi vidékek és a hegység kivételével az ország kiváló bortermelő vidék, szőlőinek nagy része magasabban fekszik mint bármely francia borvidék.

A spanyol bortörvény a két alábbi kategóriát különbözteti meg:

DO (Denominación de Origen)

A DO egy védett származáshelyi megnevezési rendszer, mely a francia AC rendszerhez hasonlít, azonban kezdetlegesebb állapotban van . A DO számtalan különböző adottságot és területet foglal magában.

DOCa (Denominación de Origen e Calificada)

A DOCa Spanyolország legmagasabb minőségi besorolása, melyet eddig csak Rioja borvidéke kapta meg.

Fő szőlőfajták:

Tempranillo, Granacha Tinta, Cabernet Sauvignon, Parellada, Xarel-lo és Macabeo.

Az általunk jelenleg képviselt spanyol borvidékek:

Rioja
A Rioja, mely spanyolország leghíresebb borvidéke, három alkörzetre bontható: Rioja Alta, Rioja Alavesa és Rioja Baja. Legfontosabb szőlőfajtája a Tempranillo.

Navarra
A navarrai bor jellemzően gyümölcsös rosé, vagy a bordeaux-i és spanyol szőlőfajták házasításából származó vörösbor.

A spanyol borkategóriák:

Gran reserva: 5 évig érlelt, kiválasztott bortétel, melyből minimum 2 évet tölgyfahordóban kell töltenie, majd három évet palackban.

Reserva: Minimum 3 évig kell érlelni, melyből egy évet tölgyfahordóban kell töltenie, a fennmaradó időt pedig palackban.

Crianza: A szüretet követően minimum két évig érlelt bor, melyből minimum hat hónapot a tölgyfahordóban tölt, mely idő a Rioja és Ribera del Duero esetében 12 hónap.

 

Uruguay

Kép

 

Uruguay viszonylag kisebb ország két óriási szomszédjához, Brazíliához és Argentínához képest, azonban igen gazdag borászati hagyományokkal rendelkezik.

Történelem

Az első vesszőket a spanyol hódítók telepítették a XVI. században, a termelés pedig sokáig a szerzetesek kezében összpontosult.

Az uruguayi borkultúra fellendülése az ezrével bevándorló francia, algériai, német, olasz és svájci telepesekhez kötődik, akik nemes Vitis vinifera fajtákat hoztak magukkal Európából. Közöttük is kiemelkedő szerepet játszott a francia-baszk Pascal Harriague, aki 1870-ben meghonosította Uruguayban a tannat és a folle noire fajtákat.

Fő szőlőfajták

A tannat Délnyugat-Franciaország ismert szőlője amelyből –kivált Madiranban– pompás borokat készítenek, olyan termelők gondozásában, mint Alain Brumont.

A fajta az uruguayi borkultúra vezető bora lett.

A XIX. század végén – XX. század elején telepített egyéb Vitis vinifera (cabernet sauvignon, merlot, malbec, gamay), spanyol (bobal, garnacha), illetve olasz (barbera, nebbiolo) szőlők közül egyiknek a népszerűsége, sem itteni minősége nem vetekedhet a tannatéval.

Uruguayban kilenc bortermelő övezet létezik (Notre, Litoral Sur, Centro, Centro Oriental, Sureste, Sur és Sureste), azonban a termés legnagyobb része a déli tartományból, a főváros Montevideo környékéről kerül ki. Az éghajlat enyhe és kellőképpen csapadékos ahhoz, hogy ne legyen szükség öntözésre. Az északi részeken meglehetősen nagy a napi hőmérséklet-ingadozás. A jellemző talajtípusok: laza agyag délen, laza és termékeny üledékes talajok délkeleten, homok és kavics a középső részeken, kötött agyag északkeleten, illetve kavics északon.

Bortermelés

Az uruguayi termelés túlnyomó többségét fehérborok teszik ki. A legszebbek üde, erőteljes és igen aromás borok a sauvignon blanc, chardonnay, pinot blanc, riesling, rewürztraminer és viognier fajtákból.

Az uruguayi Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Merlot, Nebbiolo, illetve Barbera gondos pincemunkával készült, koncentrált vörösborok érett gyümölcsös illatttal. Ezzel együtt a Tannat kvalitásai meggyőzőbbek. Testes, mélyen árnyalt, tömény bor ez. Tanninjai markánsak, de nem harsányak, illata bódítóan gyümölcsös-fűszeres, íze pedig intenzív, kerek, férfias.

Egy-egy palackja minden további nélkül évekre elfektethető, ételkísérőként pedig remek szolgálatot tesz pecsenyék, roston sült húsok társaságában.

 

Új-Zéland

Kép

 

Sokan csak az eltelt évtizedekben találkoztak először új-zélandi borokkal, melyek mindenki számára ellenállhatatlannak bizonyultak kivételes szépségükkel, természetes eleganciájukkal, figyelemre méltó íz- és illatvilágukkal.

Új-Zélandon az ember szokatlanul intim kapcsolatban áll a természettel. A föld iránt érzett szenvedélyes ragaszkodás kifejezésre jut az itteni borokban.

Legkedveltebb borfajták

  • chardonnay
  • sauvignon blanc
  • gewürztraminer
  • pinot noir
  • cabernet sauvignon
  • merlot

Új-Zéland borvidékei

  • Northland/Auckland
  • Waikato/Bay of Plenty
  • Gisborne
  • Hawke’s Bay
  • Wairrapa
  • Nelson
  • Marlborough
  • Canterbury
  • Otago